1825 májusában a költő felkereste Huszt várát, és a még friss élmény hatására megírta Régi várban című epigrammáját. A kezdő sorok akkor is ismerősek lehetnek, ha a verset még soha nem olvastuk:
„Bús düledékeiden, ó Husztnak vára megállék,
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold."
Igen, az történt, hogy 6 és fél év múltán Kölcsey újragondolta a verset, így született egy jó versből egy zseniális költemény, a Huszt.
Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!
